Szalakóták, vércsék küzdelme az elemekkel

A szalakóták hortobágyi viszonylatban szokatlanul korán, már április végén megérkeztek a fészkelőhelyeikre. Nagy várakozással voltunk, hiszen átlagosan már május közepén elkezdik a költést, de az idei hűvös időjárás átírta a “forgatókönyvüket”. Az első fészekaljak csak június első hetében váltak teljessé, így a legelső költések is 3 hét csúszással keltek ki. A legtöbb odúban még ettől is későbbre tolódik a fészkelés. A legtöbb fióka július 20. körül hagyja/hagyta el az odút. Szerencsére azonban a kihelyezett odúkat nagy sikerrel foglalják el, több helyet találtunk újonnan betelepült párokat. A júniusban megtapasztalt nagyon heves, nyári viharok sem tettek jót a költésnek. Sok fa kidőlt, köztük olyan is, melyen már tojásokat tartalmazó odú (szalakóta és vércse) is volt. Sajnos ugyanez mondható el a vércsék esetében is. Július elején repültek csak ki az első vörös vércse fiókák. Nekik az első fészekaljuk tönkrement, a szerény költési sikert a pótköltés javította, de itt max. 3 (de leginkább csak 2) fióka hagyta csak el a fészket. A kék vércsék esetén is 3-4 hetes csúszásban vannak a párok, az első fiókák július közepén – helyenként a legvégén – hagyják el a fészket. A vércse les mellett 2 pár kék vércse költött. A korábbi években a fiókák július 5-10. körül már kirepültek. Ugyanakkor július közepén még volt tojásos fészek is a környéken. Hogy a szülők felnevelik-e az utódaikat? Ennek a sikeressége már erősen kérdéses.